Tudom, hogy magasságba küldtek
S pályám grádicsát mégis sírva hágom.
Rút bűn az én szomoruságom.
Víg zengedezésre hivattam
S gonosz jajjal illettem nagy személyed,
Jehovák Jehovája, Élet.
Feledtem, hogy szent az én testem,
Mert örök Rend fehér folyói mossák:
Csodálatos csodálatosság.
Mindenki szent, ki életet nyer,
Mindenki fia és mindenki atyja
S átkozott, ki létjét siratja.
Bővebben...
Weöres Sándor: Újévi köszöntő
Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.
Bővebben...
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen.
Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.
Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé.
Megáll, és hosszan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva elottünk, Istenünk!
Mindenkinek igaza van! Nem mehet ez így tovább! Tudom az eszemmel, hogy túl sok már a hazugság, a léha képmutatás. Magam is érzem, hogy jó lenne betörni néhány ablakot, szétverni az álnokok között.
Bővebben...
Őszi dal
Sárgul a lomb már, nap ha benéz,
Játszik a tűzzel, árnyat igéz,
Múlik a nyár, már ősz a zenész,
Penget a lantján őszi zenét.
Hull a levél, vállamra esik,
S makkja a tölgynek. Őzek eszik
Fű maradékát, mókusokat
Ugrani látok. Lenn tapogat
Hangya, a szorgos – lám mi mozog,
Mag van a hátán, úgy mocorog.
Gyűjti az étket, tél közeleg,
Hó lepi majd be ételüket.
Bővebben...
Egy év
(Hónap-soroló)
Nem tudunk még nem félni a könyörtelen haláltól!
Olykor látjuk már, benne mily mély igazság világol –
Velünk vannak „Minden Szentek”, s velünk van az elmúlás…
Elmúlt a nyár, de még egyszer színes ruhát ölt a táj.
Most vöröslik és aranylik, mint hordókban forró bor,
Borult, ködös a hajnal – az égen délben Nap honol.
Elmúlik az ősz hűvösen – már a fák is kopaszok,
Ropog kandallónkban a tűz, s bennem szeretet ragyog.
|
|
